Már ősszel elkezdődik. Lévén szabolcsi lány vagyok, nagyon szeretem az almát és mindent, amit belőle csak készíteni lehet. Az almás pite az egyik ilyen kedvenc, mely a vasárnapok szinte megunhatatlan slágere volt és még ma is az, ha zordabbra fordul az idő. A sütésében persze a legjobb a rácsok készítése és a tészta kígyóvá sodrása. Nem is beszélve a friss almaléről.

Hozzávalók:

30-35 dkg liszt

20 dkg Rama

2 tojás sárgája

fél csomag sütőpor

1 kk szódabikarbóna

3 ek porcukor

1 kis doboz tejföl

5-6 nagyobb alma

fahéj, vaníliás cukor

A tejföllel bezárólag a tészta hozzávalóit összegyúrjuk, hogy könnyen nyújtható és formázható legyen. Az így kapott "gombócot" nagyjából kettévágjuk, de úgy, hogy kicsivel többet szánjunk a pite lapjának és kevesebbet a rácsoknak.

Az almákat meghámozzuk és lereszeljük, majd miután pár percet állt, kicsavarjuk. Ízlés szerint fahéjat és vaníliás cukrot teszünk hozzá, de ha túl savanykás az alma, kevés cukrot is szórhatunk rá.

A tészta nagyobbik felét a tepsi méretével megegyező, vékony téglalapra nyújtjuk, majd azt a kivajazott, kilisztezett sütőalkalmatosságba tesszük. Egyenletesen eloszlatjuk rajta az almát (nem árt egy kevés zsemlemorzsát az alma alá tenni, így az is segít a még megmaradt, felesleges almalevet felszívni). Ezután következik a rácsok sodrása: átlósan, keresztbe tesszük a rácsokat az alma tetejére, eltérő hosszúságú kígyókat formázva.

150-180 fokon kb. 25-30 percig sütöm és még egy keveset a sütőben pihentetem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.