Ha már mindenképp édességre vágyunk és azt rövid idő alatt szeretnénk is magunkévá tenni – na és persze ha nem csábulunk el a két sarokra lévő cukrászdába, akkor a következő recept mindenképp főnyeremény. Nem más ez, mint gyerekkorom kedvence, a házi meggyes piskóta. A siker garantált, főleg ha vagyunk olyan szerencsések, hogy a meggyszezont, bár már vége, a saját kiskertünkben élvezhetjük, vagy ha vannak olyan drága szüleink, akik távolba szakadt gyermeküknek pakkot küldenek az idei szüretből.

A recept rendkívül egyszerű, csupán az első és legfontosabb lépést kell tökéletesen teljesítenünk – de erről a hozzávalók listája után.

6 tojás

24 dkg cukor

24 dkg liszt

1 dl olaj

1 dl víz vagy tej

fél csomag sütőpor

1 csomag vaníliás cukor

meggy ízlés szerint – minél több, annál jobb

pici só

Szóval az első lépés mindjárt két edényt tesz szükségessé, a tojások sárgáját ugyanis szét kell választani a fehérjétől. Megfelelő koncentrálással azonban nem kell feltörnünk egy hetedik vagy nyolcadik tojást. Azért kell óvatosan külön venni a részeket, mert ha a fehérjébe véletlenül sárgája kerül, akkor nem tudjuk majd kemény habbá verni azt.

Ha túl vagyunk a tojások kettéválasztásán, a sárgákhoz tesszük a cukrot, és addig keverjük, míg az el nem olvad. A másik edényben a fehérjéket pici sóval kemény habbá verjük. Érdemes robotgéppel dolgozni, mert puszta kézzel nagyon fárasztó és hosszú procedúra ez. Emlékszem, gyerekkoromban sokszor kaptam meg ezt a hálás feladatot, persze robotgép nélkül. A fehérje akkor igazán jó, ha nem csöpög le a keverőeszközről, illetve ha, bár ezt soha nem mertem kipróbálni, az edényt megfordítjuk és a hab nem esik ki.

A lisztet, a sütőport, az olajat és a vizet vagy tejet a sárgákhoz tesszük, majd ha szép simára kevertük, jöhet a kemény tojáshab. Óvatosan egy fakanállal hozzáadagoljuk, majd körkörös mozdulatokkal, hogy ne törjön a hab, a tésztához forgatjuk.

Most a meggyeken a sor. Miután kimagoztuk azokat, vagy szerencsés kézzel a magozott befőtt után nyúltunk a boltban, meghintjük a vaníliás cukorral és ízlés szerint még cukorral, fahéjjal. A tésztát a tepsibe öntjük, majd a meggyet (esetleg cseresznyét, szilvát), alapos lecsöpögtetés után arra potyogtatjuk. Szerintem ez a dolog legjobb része.

 A sütőt időközben kb. 200 fokra melegítjük, és ha elég melegnek tűnik, mehet be a tepsi.

Kb. 30-35 percig sütjük, közben fordíthatunk is a tepsin, hogy mind a négy oldala egyformán süljön. A tészta akkor jó, ha egy fogvájóval megszurkálva arra nem ragad a tészta – ha igen, akkor tovább sütjük még.

Azt hiszem, mindenki úgy van vele, hogy ha kikerül a tepsi, azonnal enni akarunk a piskótából, amelyben még rotyognak a meggyszemek. Ám felnőttek módjára várunk vele. Na jó, ne sokat, mert ez frissen a legjobb!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.