Decemberben kezdődött, amikor is az egyik karácsonyi ajándékom az Ötnegyed narancs volt. Ekkor kezdtek el érdekelni a gasztronómia témájához szervesen kapcsolódó regények, és úgy döntöttem, miért is ne osztanám meg itt a blogon az ezekhez kapcsolódó élményeimet.

A soron következő könyv Susan Loomis Ház a Tatin utcán című regénye volt. 4-5 éve már, hogy az akkori Stahl konyhája szinte összes epizódjában ezt a könyvet sorsolták ki az épp aktuális játék nyereményeként. Most valahogyan ismét rábukkantam, és bár kicsit idegenkedtem egy olyan könyvtől, melynek a borítóján eltéveszthetetlenül is ott figyel Stahl Judit, mint a könyv magyarországi kiadója, azért megvettem. Hozzátenném, hogy nagyon szerettem volna eredeti nyelven megrendelni, de a külföldi rendelés szállítási költségeit látva inkább behódoltam a „fényképes” borítós, magyar nyelvű könyvnek.

Na, de a hosszú lére eresztett bevezető után lássuk, milyen is volt maga a regény. Alapvetően megfogott a történet, melyet egy, az Egyesült Államokból egy francia kisvárosba költöző szakács és gasztro-újságíró, Susan saját szemszögéből oszt meg az olvasókkal. Susan, levegőváltozás gyanánt, belevág egy párizsi kalandba, hogy részt vegyen egy helyi főzőtanfolyamon. A látogatás annyira jól sikerül, hogy hamarosan barátokat szerez és menthetetlenül vonzódni kezd a francia gasztronómiához, a párizsi és vidéki Franciaország ízeihez, szokásaihoz, amit visszatérve Amerikába sem tud kiverni a  fejéből.  Lépésről lépésre egyre több kapcsolatot alakít ki Franciaországban, többször, akár munka kapcsán is, visszalátogat a tengeren túlra, és nemsokára férjével és kisfiúkkal közösen úgy döntenek, hogy megpróbálják, milyen lehet francia honban élni.

A főzőtanfolyam ideje alatt szerzett barátok biztatására fogják magukat és megvesznek egy elég rossz állapotban lévő normandiai házat, melyet aztán hosszú hónapok alatt formálnak át igazi otthonná. A regény fejezetei szorosan kapcsolódnak a főzéshez: Susan ugyanis szakácskönyvet ír vidéki francia ételek összegyűjtésével, és ehhez rengeteg receptet próbál ki az egyre jobban felszerelt konyhájában. Barátok, ismerősök jönnek-mennek, kenyerek, clafoutis-k, baguette-k fogynak, és hamarosan mindenki megkedveli őket Louviers-ben, ahol a hentesek gyémántként bánnak a húsokkal, ahol a pékek isteni, ropogós croissant-okat és húsos pitéket sütnek, ahol a piaci kofák padlizsánjai és tojásai majd kicsattannak az egészségtől. Szinte a szánkban és az orrunkban érezzük az épp sülő kalácsok illatát és persze megkívánunk sok egyebet, melyről a regényben szó esik.

De nem kell csüggednünk a fantasztikus ételek utáni vágyakozásban – a fejezetek végén 2-3 receptet is találunk, melyek valamilyen módon kapcsolódnak az épp taglalt eseményekhez. Igazi különlegességek és egyszerűbb ételek ezek, melyek közül biztosan elkészít egy jó párat az olvasó.

A majd 300 oldal szinte elrepül, annyira olvasmányos a könyv – olvashatunk igazi barátságokról, hajnali fürdőzésekről, tűzhelyvásárlásról és kerti vacsorákról, de a sok szép mellett persze mindennapi bosszúságok is tarkítják az amerikai család életét: a virágboltos hölgyeket vérig sértik, akik ezentúl nem tárolhatják a fenyőiket és virágjaikat a család kertjében, a plébánossal majdnem perbe kerülnek, ugyanis nem tűrik tovább, hogy a házuk mögött lévő plébániához a kertjükön keresztül jutnak el a hívek;a francia mesterek késlekedése előtt értetlenül állnak és hetekig várakoznak, hogy történjen előrelépés a ház felújítása ügyében.

Ahogy olvastam, sokszor azon kaptam magam, hogy mennyire szeretnék egy ilyen életnek a részese lenni, milyen jó lenne csak a gasztronómiával foglalkozni, azzal, ami annyi örömöt okoz, milyen jó lehet egy normandiai kisvárosban ébredni, ahol csak leszaladok a pékségbe friss baguette-ért, amit a kertben házi lekvárral, kávéba mártogatva fogyasztok el jóízűen. Persze, ez csak egy dédelgetett álom, itt a valóságban is csodás pillanatok várnak a konyhámban. Csak néha olyan jól esik ábrándozni!

A regénynek, a nagy sikerre való tekintettel, megjelent a folytatása is, Susan pedig ma már egy jól működő főzőiskola vezetője. Íme, a link, ha valaki olthatatlan vágyat érez egy igazi, francia kulináris élményhez – On Rue Tatin France Cooking School - www.onruetatin.com.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.