A töltött káposzta nálunk már-már „szent” ételként említendő. A nagyobb családi vacsorákról, ünnepekről nem hiányozhat, és persze ha semmilyen apropója sincs az elkészítésének, akkor sem állunk meg 70-80 db összegöngyölésénél. Kinek a pap, kinek a papné – mondják. Nagyon is igaz ez az állítás a töltött káposztára: van, aki húsgombócokat főz meg káposztadarabokkal és paradicsomszósszal, máshol savanyú káposztába töltik, míg nálunk édes káposztával és sok-sok paradicsomlével készül, szigorúan 5 cm-es nagyság alatt. Íme, a családi, most már nem titkos recept.

Hozzávalók (maradjunk kb. 30-35 kisebb darabnál):

1 közepes káposzta

50 dkg darált hús

1,5 bögre rizs

1 fej hagyma

1 paprika

Só, bors

Pirospaprika

Ízlés szerint kevés csípős paprika

A káposztafejről leszedjük a felső, sérültebb leveleket, majd az egész fejet egy vízzel teli fazékban a tűzhelyre teszem. Erre azért van szükség, mert a melegedő vízben sokkal könnyebben leválnak a levelek és valamennyire meg is puhulnak, így gyorsabban haladunk majd a töltéssel. Egy fakanál segítségével válasszuk le a leveleket a fejről és egy tányéron rakjuk őket egymásra.

A hagymát és a paprikát apróra vágom, majd olajon megdinsztelem. A húst a megmosott rizzsel összekeverem, majd hozzáöntöm a hagymát az olajjal együtt. Sóval, borssal ízesítem, majd egy kevés őrölt paprikát is teszek hozzá. Ha nem idegenkedünk az enyhén csípős ízektől, egy kevés csípős paprikát is tehetünk bele (Erős Pista is megfelel). A tölteléket alaposan összedolgozom.

A leveleket, attól függően, hogy milyen nagyok, 2 vagy 3 részre tépem (hosszában), majd mindegyik közepére egy kevés tölteléket teszek, és szorosan fogva (tölcsér alakúra) összegöngyölöm őket, úgy, hogy az egyik vége teljesen zárt legyen, míg a másik végén a fennmaradó levelet betömködöm. Egy nagy fazék aljára káposztadarabokat teszek, majd szép sorjában jöhetnek a töltött káposzták. Ha készen vagyunk, kevés vízzel higított paradicsomszósszal alaposan meglocsolom a káposztákat (hogy ellepje azokat), majd lassú tűzön, fedő alatt főzöm, szigorúan kavargatás nélkül. 1-1.5 óra biztosan kell neki,de így szépen összeérnek majd az ízek.

Magában vagy tejföllel tálalom. Szerintem ez az egyik olyan étel, amely másnap, sőt harmadnap, visszamelegítve csak még finomabb lesz, mint frissen.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.