Az eddigiektől eltérően most egy friss könyvélményemet szeretném megosztani Veletek, amely az 1940-es évek Franciaországába, egy Loire menti kis faluba kalauzol.

Almás és szárított sárgabarackos clafoutis. A tojást addig verjük a liszttel, a cukorral és a vajjal, amíg sűrű, krémes masszát nem kapunk. Apránként hozzáadjuk a tejet, és ezzel is jól fölverjük. A végén laza legyen a tészta állaga. A tepsit alaposan kivajazzuk, és a tésztához keverjük a feldarabolt gyümölcsöt, fahéjjal és szegfűborssal ízesítjük, majd a tésztát betesszük a sütőbe, és közepes lángon megsütjük. Amikor a sütemény emelkedni kezd, a tetejét megszórjuk barna cukorral és vajdarabkákkal. Akkor van kész, ha a teteje szép piros, és érintésre a tésztát ruganyosnak találjuk.

Ilyen és ehhez hasonló receptekkel tűzdelt, a második világháború idején egy kis francia faluban játszódó történetet vetett papírra Joanne Harris, többek között a nagysikerű film, a Csokoládé alapjául szolgáló történet írója.

Les Laveuses egy vidéki falucska, mely a háború idején német megszállás alá kerül, de a világégés borzalmai csak részben, helyi eseményeken keresztül éreztetik hatásukat. A regény középpontjában egy négytagú család áll: az anya, aki elveszti férjét, majd kemény szívvel, szinte állandósult migrénnel és rosszkedvvel neveli tovább három gyermekét; Cassis, a kamasz, realista "családfő", Reine-Claude, az álomvilágban, a filmekért és színésznőkért rajongó lány, és Framboise, a mindössze kilencéves, rendkívül érett gondolkodású, kitartó és néha gonosz legkisebb gyermek.

A történetet, mely két idősíkban és két cselekményszon fut, a már időskorba lépő, de gyerekkora helyszínére álnéven visszatérő Boise szemszögéből látjuk, aki a háború idején leégett tanyaházukba tér vissza, hogy ott, az anyja által ráhagyott receptes album és egyben napló bejegyzései alapján megnyissa hangulatos, családias kis éttermét, és hogy kibogozza az évtizedek távlatában lévő történet szálait.

A napló titokzatos, sokszor megfejthetetlen és olvashatatlan feljegyzései adnak alapot a cselekmény főbb pontjainak megértéséhez. Boise, akinek mindig is rideg és kemény kapcsolata volt anyjával, őszintén mesél arról, hogyan idézte elő szándékosan anyja migrénes rohamait, hogyan rejtett készakarva narancshéjat az arra rendkívül érzékeny anya párnájába, azért, hogy testvéreivel gyermekéveikben egy kis nyugtot, a német megszállás alatt egy kis örömöt és szabadságot nyerjenek.

A regény kulcspontját a német katonák jelenléte adja – ebből indulnak ki a cselekmény legfontosabb szálai: a gyerekek híreket szolgáltatnak a falu lakóiról egy szem narancsért, filmes magazinért, kávéért vagy cigarettáért cserébe; a kilencéves Boise örök életig tartó, plátói szerelmet táplál az egyik német, Tomas iránt, aki titokban a lány anyjával is viszonyt folytat; gyilkosság és lincselés, tűzeset és elmenekülés, majd évekkel későbbi visszatérés és a titkok megfejtése.

A néha megdöbbentő családi kapcsolatokat a teljesen magába forduló, gyerekeivel látszólag nem is törődő anya receptjei fűszerezik, aki sokszor a hétköznapokat is ünneppé próbálja varázsolni a palacsinták, croissant-ok, nyúlpecsenyék, zöldparadicsom-lekvárok, eperkrémek, crème brûléek és fűszernövények hosszú sorával. A regény másik érdekessége, hogy néhány szereplő egy-egy ételről kapja a keresztnevét,úgy mint Framboise, Noisette, Pistache.

A történet mindenképp magával ragadó: a ’40-es évek Franciaországának képi világa szinte megjelenik előttünk, figyelemmel kísérhetjük egy, szinte magára hagyott kilencéves lány mindennapjait, csavargásait, részesei lehetünk a német katonák által előidézett fordulatoknak és annak, ahogy amár öregkorba lépő, de emlékeihez foggal -örömmel ragaszkodó, anyja receptjeit továbbvivő özvegy gyerekkora színhelyére visszatérve próbál válaszokat kapni fiatalkora kérdéseire.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.