A töltött káposzta nálunk már-már „szent” ételként említendő. A nagyobb családi vacsorákról, ünnepekről nem hiányozhat, és persze ha semmilyen apropója sincs az elkészítésének, akkor sem állunk meg 70-80 db összegöngyölésénél. Kinek a pap, kinek a papné – mondják. Nagyon is igaz ez az állítás a töltött káposztára: van, aki húsgombócokat főz meg káposztadarabokkal és paradicsomszósszal, máshol savanyú káposztába töltik, míg nálunk édes káposztával és sok-sok paradicsomlével készül, szigorúan 5 cm-es nagyság alatt. Íme, a családi, most már nem titkos recept.

Hozzávalók (maradjunk kb. 30-35 kisebb darabnál):

1 közepes káposzta

50 dkg darált hús

1,5 bögre rizs

1 fej hagyma

1 paprika

Só, bors

Pirospaprika

Ízlés szerint kevés csípős paprika

A káposztafejről leszedjük a felső, sérültebb leveleket, majd az egész fejet egy vízzel teli fazékban a tűzhelyre teszem. Erre azért van szükség, mert a melegedő vízben sokkal könnyebben leválnak a levelek és valamennyire meg is puhulnak, így gyorsabban haladunk majd a töltéssel. Egy fakanál segítségével válasszuk le a leveleket a fejről és egy tányéron rakjuk őket egymásra.

A hagymát és a paprikát apróra vágom, majd olajon megdinsztelem. A húst a megmosott rizzsel összekeverem, majd hozzáöntöm a hagymát az olajjal együtt. Sóval, borssal ízesítem, majd egy kevés őrölt paprikát is teszek hozzá. Ha nem idegenkedünk az enyhén csípős ízektől, egy kevés csípős paprikát is tehetünk bele (Erős Pista is megfelel). A tölteléket alaposan összedolgozom.

A leveleket, attól függően, hogy milyen nagyok, 2 vagy 3 részre tépem (hosszában), majd mindegyik közepére egy kevés tölteléket teszek, és szorosan fogva (tölcsér alakúra) összegöngyölöm őket, úgy, hogy az egyik vége teljesen zárt legyen, míg a másik végén a fennmaradó levelet betömködöm. Egy nagy fazék aljára káposztadarabokat teszek, majd szép sorjában jöhetnek a töltött káposzták. Ha készen vagyunk, kevés vízzel higított paradicsomszósszal alaposan meglocsolom a káposztákat (hogy ellepje azokat), majd lassú tűzön, fedő alatt főzöm, szigorúan kavargatás nélkül. 1-1.5 óra biztosan kell neki,de így szépen összeérnek majd az ízek.

Magában vagy tejföllel tálalom. Szerintem ez az egyik olyan étel, amely másnap, sőt harmadnap, visszamelegítve csak még finomabb lesz, mint frissen.

Beindult az almaszüret a Nyírségben, hoztunk hát egy jó nagy adagot belőle. Korábban az a mondás járta, hogy azt együk, amivel dolgozunk. Nos, tartva magam ehhez és a hétvégi szüret szellemiségéhez, ma almalevest készítettem!

A hozzávalók (4 adaghoz):

4 nagyobb alma

Cukor

Fahéj, szegfűszeg

Tejföl, liszt

Citrom(lé)

Az almákat meghámozom, majd kockára vágom. Egy edényben vízzel felengedve felteszem főni, és hozzáadom az egész fahéjat, a szegfűszeget és a citromkarikát is, ki mennyit szeret. Az almát puhára főzöm, ez nagyjából akkorra történik meg, amikor a víz is felforr. Közben 1 dl tejfölből és kevés lisztből habarást készítek, a levesből egy keveset hozzámerek, és simára kavarom. Szűrőn keresztül a leveshez adom, majd folyamatos kavarás után még 10 percig főzöm. Ízlés szerint cukorral, citrommal még ízesíthető a leves.

Még soha nem készítettem csupán almából gyümölcslevest, de nagyon ízlik, sőt, kifejezetten emlékeztet az óvodában készült almakompótra.

Hogy hidegen vagy enyhén melegen fogyasztom majd, az még az időjárás függvénye.

Ma egész nap arra vártam, hogy mihamarabb eljöjjön a délután és ezt elkészíthessem! Ez az első alkalom, hogy saját magam sütök fahéjas és kakaós csigát, és mivel jól sikerült, azt hiszem, örököltem valamit nagymamáimtól, akik minden vasárnap kelt tésztából készült finomságokkal vártak minket. A fahéj és a kakaó jelenléte már fél siker! Most lássuk a receptet!

Hozzávalók:

50 dkg liszt

1 tojás

15 dkg puha margarin

15 dkg cukor

Pici só

1,5-2 dl tej

Élesztő

Fahéj és kakaó

Az élesztőt kevés cukros, langyos tejbe morzsolom, majd picit állni hagyom. A liszthez teszem a tojást, a margarint, a maradék tejet, a cukrot és a sót, majd a tejbe áztatott élesztőt. Az egészet jó alaposan összegyúrom, majd meleg helyen 30 percig pihentetem. Ezután egy belisztezett deszkára teszem a tésztát és még egy picit gyúrok rajta. Két felé vágom, majd mindkét gombócot téglalap alakúra és 1 cm vastagságúra nyújtom. Az egyiket fahéjjal és cukorral, a másikat pedig kakaóval és ízlés szerint cukorral szórom meg, meg a hosszabbik oldalról feltekerem őket. A hengerekből 1 cm széles csigákat vágok, majd kivajazott, belisztezett tepsibe teszem azokat. Előmelegített sütőben 180-200 fokon sütöm kb. 30-40 percig.

Ezzel meg is van az ideális reggeli, már csak a tej vagy a meleg kakaó hiányzik!

Ha már rá sem tudunk gondolni az esténként fogyasztott szalámis szendvicsre vagy rántottára, a következő két recept bizonyára jókor jön! Pofonegyszerűek, amelyekkel nem is bűnözünk nagyot, és azt hihetjük, hogy tényleg valami különlegeset készítettünk – pedig a hozzávalók beszerzésén túl senki sem tudja elrontani!

A padlizsánkrémhez:

1 nagyobb padlizsán

Tejföl

Mustár

Fokhagyma

Lilahagyma

Só, bors

A padlizsánt 200 fokon a sütőrácsra tett alufólián átsütjük, hogy a belseje megpuhuljon. Ez kb. 25-30 alatt meg is van. Sütés közben néha-néha fordítsuk meg, hogy mindenhol érje a meleg. Ha kivettük, késsel vágjuk ketté (középen, hosszában), majd villával törjük át. Hozzáadunk 1-2 evőkanál tejfölt, egy fél lilahagymát, 1 gerezd fokhagymát, ízlés szerint sót, borsot és mustárt. Villával tovább pépesítjük, de ha sietünk, botmixerrel egyszerűbb. Hogy az ízek jól összeérjenek, hűtőbe tesszük.

A snidlinges ricottakrémhez:

1 doboz ricotta (hűtőpultban a túró környékén)

Kevés majonéz és mustár

Snidling (metélőhagyma)

Lilahagyma

Só, bors

A ricottát áttörjük, majd a finomra vágott metélőhagymát és a felaprított lilahagymát hozzátesszük. Ízlés szerint adunk hozzá majonézt és mustárt, valamint az alapfűszereket. Ha ezzel megvagyunk, szintén hűtőben pihentetjük.

Pirított rozskenyérrel és friss zöldségekkel tálaljuk! Isteni!

Ha csak fél óránk van a vendégeknek szánt nassolni való előkészítésére – és ezalatt nem a chips zacskóból való kiöntését értem -, akkor íme a tökéletes receptek egyike! Persze, a következő hozzávalók megléte feltétlenül szükséges.

2 db leveles tészta (nem a fagyasztott, hanem az egyenként, hengerré tekert fajtából)

2 sűrített paradicsom (vagy 4 kicsi)

fokhagyma

só

pici cukor

oregánó, bazsalikom

Az egyik csomag tésztát egy nagyobb táblán kisimítjuk. A sűrített paradicsomot (azért használok itt boltit, mivel csak fél óránk van, és a házi paradicsompüré elkészítése ugyebár hosszadalmasabb) ízlés szerinti zúzott fokhagymamennyiséggel és a fönt felsorolt fűszerekkel ízesítem. Ha friss bazsalikomot tudunk szerezni, azzal csak még jobb lesz.

Az összekevert pürét egyenletesen elosztom a tésztán, majd a másik csomag tésztát erre fektetem. Tetszés szerinti nagyságú téglalapokat vágok, majd egyenként mindegyiket a két végén picit megsodorva egy sütőpapírral bélelt tepsibe teszem. 20-25 perc alatt készen is vagyunk vele, közben azért figyeljünk, hogy ne égjenek meg a falatkák.

Abban az esetben, ha más ízekre is vágyunk, nyugodtan tekerhetünk a tészta közé szalonnát, sonkát, vagy ízlés szerint bármit. Sőt, mivel a leveles tészta ennyire univerzális, édes változatban is elkészíthetjük!

Bár a krumplilángos nálunk, a Nyírségben a régi, hagyományos ételek közé tartozik, olyan finom, hogy gondoltam, új köntösbe bújtatom! A ma már egyre közkedveltebb tortilla példáját követve, zöldségekkel és hússal töltöttem, így már nemcsak magában, vagy szalonnazsírosan fogyasztható, hanem új formát kapva, fiatalos étellé alakul!

Hozzávalók (kb. 15 db-hoz):

25-30 dkg liszt

Fél kg krumpli

1 tojás sárgája

Pici só

A krumplit sós vízben megfőzöm, majd összetöröm és hagyom teljesen kihűlni. Ez azért nagyon fontos, mert az összegyúrásnál kevesebb lisztre lesz majd szükség, ha a krumpli már nem meleg. Ha kihűlt, egy nagy keverőtálban folyamatosan adagolom hozzá a lisztet, addig, amíg már nyújtható állagú nem lesz a tészta. Közben persze a tojás sárgáját is hozzáteszem. Ha nem elég sós, még picit teszek hozzá.

Egy gyúrótáblán simára gyúrom a tésztát, majd hengert formázok belőle, abból pedig kis korongokat vágok. Ezeket kinyújtom, és akkor haladok jó úton, ha palacsinta formájú és vastagságú köröket kapok. Nyújtás közben mindenképp lisztezzük az éppen nyújtott tésztát, nehogy a deszkához vagy a sodrófához ragadjon.

A lángosok sütéséhez egy teflonos serpenyőre lesz szükségünk. Nem kell feltétlenül olajat használni még az első tészta kisütéséhez sem, ugyanis nem jó, ha olajos a lángos, ez inkább szárazabb jellegű. Mindkét oldalát megpirítom, addig, amíg barna foltok nem lesznek rajta.

A töltelékhez a következőket használtam: cukkini, paradicsom, hagyma, paprika, fűszerek. Ezeket felaprítva egy serpenyőben összesütöm, majd a feldarabolt csirkemellet ízlés szerint fűszerezve megpirítom. Ha készen vannak a lángosok, a töltelékkel ízesítem őket, és feltekerve, vagy kettéhajtva tálalom.

Nagyon ízletes és kiadós étel, mindenképp érdemes kipróbálni!

A szilvás muffin után időzzünk el még egy picit ennél az őszi finomságnál: a gyümölcsleves nem csak meggyből finom, bebizonyosodott, hogy szilvából is kiváló! Íme a hideg szilvaleves a még utolsó "meleg" napokra!

Hozzávalók (4 adag):

Fél kg szilva (mindegy milyen, amilyet a piacon kapunk, illetve szeretünk)

1 dl tejföl

1 ek. liszt

2 karika citrom

Egész fahéj és szegfűszeg

Ízlés szerint cukor

Pici só

A megmosott és felkockázott szilvát fölteszem főni, úgy, hogy a víz az edény kb. ¾-ét ellepje. Hozzáadom a cukrot, a citromot, a fahéjat és a szegfűszeget (ezek bármennyire is illatosak és finom ízt adnak a levesnek, ha túl sokat használunk belőlük, az könnyen keserű lehet), és pici sót.

Közben a tejfölt a liszttel simára keverem, majd amikor felforrt a leves, abból keveset hozzáteszek. Egy szűrőn át, folyamatos keverés közben öntöm az edénybe a habarász, majd kb. még 10 percig főzöm a levest. Ezzel készen is vagyunk, ha még cukrot vagy citromot szeretnénk hozzátenni, az edény félrehúzása előtt tegyük meg.

Hidegen az igazi, de picit langyosan sem utolsó – főleg, ha olyan borongós napon készítjük el, mint amilyen ez a mai volt!

Húsimádók figyelmébe! Számomra az abszolút kedvenc ez, ahol nem számít egy-két zsírcafat, és nem rendezek be egy kisebbfajta műtőasztalt a tányéromon – bármi jöhet, ami a tarjához tartozik! Ez a változata pedig magasan az első!

Ha 4 személyre szeretnénk ebédet készíteni, vegyünk:

 6 szelet tarját, sót, borsot és jó sok mustárt!

A felszeletelt tarjákat érdemes már előző nap bepácolni, hiszen a borsos-mustáros szósz így még jobban átjárja a húst. Ha mégsem gondoltunk erre, semmi gond: a szeleteket besózzuk, majd ízlés szerint borsozzuk. Mustárból a hagyományosat használtam, de egy kis csípős dijoni biztosan nem árthat neki! Minden szeletet alaposan bekenünk a mustárral, majd egymás mellé egy tepsibe helyezzük őket. Pici olajat és vizet töltsünk a hús alá, és most jön a trükk: ha azt szeretnénk, hogy finoman omlós legyen a tarja, tegyünk a vízbe egy kevés sütőport is, ez jót tesz neki!

Alufóliával letakarva kezdjük el sütni a húst, majd ha már úgy tűnik, hogy átfőttek, vegyünk le a fóliát és addig süssük őket, míg szép pirosak nem lesznek. Villapróbával teszteljük le, hogy elég puha-e a husi, és ha igen, akkor készen is vagyunk! Köretként hagymás tört burgonyát készítettem hozzá, és a kovászos ubi is jó barátja!

Csak semmi szépítés: a finomkodó név is egyfajta krumplilevest rejt! Bár sokáig csak a hagyományos, kolbásszal felturbózott és rántással készülő krumplileves szerepelt nálam e szó alatt, de a krémleves verzió mostanság sokkal nagyobb kedvenc. Lássunk hozzá!

Hozzávalók (4 személyre):

13-15 közepes burgonya

1 fej vöröshagyma

Babérlevél

1 erőleves kocka

1 répa

Tejföl

Liszt

Só, bors

Tárkony

A felkockázott burgonyát az egészben hagyott hagymával és a felkarikázott répával felteszem főni, majd nemsokára a leveskockát is hozzáadom. 2 babérlevelet is a levesbe teszek, aztán sóval és borssal ízesítem azt. Ha a zöldségek megpuhultak, botmixerrel pépesítem őket, és a tárkonnyal tovább főzöm. Arra vigyázzunk, hogy mielőtt összeturmixoljuk a levest, a babérleveleket vegyük ki belőle.

Közben 2 evőkanál tejfölt egy kevés liszttel összekeverek, és a levesből egy keveset hozzáadok. A habarást ezek után a levesbe csurgatom, és még 5 percig főzöm.

Szerintem nagyon ízletes, főleg a babérlevél teszi azzá! Másnapra szépen besűrűsödik, így akár főzelékként is tálalhatjuk és mondhatjuk, hogy megint főztünk valami újat!

A szilvát érdemes minél több sütemény készítésénél kipróbálni. Édes-savanykás íze remekül passzol akár tortákhoz, pitékhez, de teasüteményekhez is. A nyári muffin ízelítő után most következzék egy, már az őszt idéző változat – természetesen szilvával.

Hozzávalók (12 db-hoz):

2 bögre finomliszt

1 bögre tej

50 g margarin

2 tojás

3 tk. sütőpor

3-4 ek. cukor

1 csomag vaníliás cukor

pici só

10-12 szem szilva

fahéj ízlés szerint

kevés dió

A hozzávalók összeadása után a megmosott és felkockázott szilvát, valamint a fahéjat is a tésztába forgatom. A szilvát érdemes még egy pici cukorral megszórni, főként, ha keményebb szemeket használunk.

A tésztát a kibélelt formákba adagoljuk, majd a muffinok tetejére durvára aprított diót teszünk. 200 fokon kb. 35-40 percig sütjük, majd miután kivettük, pár percig még a formában pihentetjük őket.

Ha nyár és zöldségek, akkor mindenképp cukkini és padlizsán! Bár máskor is kaphatóak, ilyenkor élvezem ki igazán a bennük rejlő lehetőségeket. Jöhet grillezve, rántva, krém formájában, most azonban egy rakott változatát ajánlom!

Hozzávalók (4 személyre):

Csirkemell (80 dkg/1 kg)

3 vékony cukkini

1 padlizsán

3 nagyobb paradicsom

1 fej vöröshagyma

2-2,5 dl tejföl

2 tojás

Fokhagyma ízlés szerint

Só, bors

Kakukkfű

Mustár

Sajt

A csirkemellet kisebb szeletekre vágom, majd sóval, borssal és mustárral ízesítem. Ezután pici olajban mindkét oldalán átsütöm. A zöldségeket felkarikázom és megsózom. Egy tepsit vagy hőálló edényt kevés olajjal vagy vajjal kikenek, és a csirkemelleket egymás mellé sorakoztatom. Rétegesen teszem rá a cukkinit, paradicsomot, hagymát és padlizsánt, a rétegek közé ízlés szerint még borsot és kakukkfüvet szórok. A tejfölt 2 tojással és az összenyomott fokhagymagerezdekkel elkeverem, majd az egészet a zöldségekre öntöm.

Előmelegített sütőben kb. 30 percig sütöm, majd a reszelt sajtot is a tetejére teszem. Így még 15 percig pirítom, és készen is vagyunk! Szerintem isteni!

Tészta jöhet bármikor, bárhol! Ez az egyik biztos pont, ha már semmi nincs a tarsolyunkban. És ha már meguntuk a vésztartalék bolognai spagettit, váltsunk a következőre! Legalább olyan egyszerű – és az íze!

Hozzávalók (4 személyre):

 1 csomag penne tészta

Gomba ízlés szerint (minél több, annál jobb, hisz összeesik – úgy 12-15 nagyobb fej elegendő lesz)

1 fej vöröshagyma

Tejszín

Só, bors

Kakukkfű

Tárkony

Parmezán sajt

A hagymát apróra vágom, és olajon üvegesre párolom. A gombát megtisztítom és felszeletelem, majd a hagymához adom, és lefedve párolom. Ízesítem a fűszerekkel – a bors szinte elengedhetetlen ízesítője a gombának, a kakukkfű pedig nagyon finom ízt és nem mellesleg isteni illatot ad neki. Kevés tárkonyt is tegyünk bele, ettől nagyon pikáns lesz, de aki nem szereti, nyugodtan elhagyhatja vagy pótolhatja mással. Miután az ízek összeértek, 1,5-2 dl tejszínt öntök a gombára, és még 10 percig főzöm.

A tésztát sós vízben kifőzöm, de vigyázzunk, hogy ne legyen túl puha.

A szószt a tésztával alaposan összeforgatom, majd tálaláskor vékonyra szeletelt parmezán sajttal és ha van, aprított petrezselyemzölddel díszítem.

Ma először láttam neki a házi tészta készítésének, méghozzá a sütőben sütött túrós tészta miatt. Ahogy mindenből, a tésztából is a házi, kézzel dagasztott és nyújtott a legjobb. Csak köztudottan nagyon fárasztó. De ha van időnk és kedvünk, mindenképp megéri elkészíteni, hiszen hálás pillantásokat kapunk majd az asztal túloldaláról.

 A tészta hozzávalói:

 2 tojás

30-40 dkg liszt (ez a mennyiség 4 személynek elég)

Víz

 A többi kellék:

 500 g túró

Tejföl

Füstölt szalonna

Először is fogunk egy keverőtálat, melybe beleszitáljuk a lisztet, annak közepébe pedig beleütjük a 2 tojást. Összedolgozzuk és annyi vizet adunk hozzá, amennyivel már könnyedén gyúrható lesz a tészta és nem ragad a kezünkhöz. Ha úgy látjuk, közben tehetünk még hozzá lisztet. Sót ne tegyünk bele, mert attól lágyul a tészta, majd a főzővízben pótoljuk. Kis cipót formázunk, majd egy belisztezett nyújtódeszkára tesszük. Érdemes 2-3 felé vágni a cipót, mert így könnyebben tudunk vele bánni.

Nyújtófával 2-3 mm-nyire nyújtjuk a tésztát, közben szórjunk rá és alá is lisztet, hogy ne ragadjon se a deszkára, se a nyújtófára. Kb. fél órát pihentetjük, hogy száradjon ki a tészta. Ha ezzel megvagyunk, éles késsel tetszés szerinti négyzeteket vágunk belőle, és ezeket egy másik felületen egymás mellé rakjuk. Fontos, hogy ne rakjuk egymásra, mert akkor összeragadnak. Természetesen nem baj, ha nem egyforma négyzeteket sikerül vágnunk, hisz tudjuk, hogy bár kicsit csúnyácska, de a miénk.

A tésztát sós vízben kifőzzük, majd leszűrjük.

A szalonnából csíkokat vágunk, majd azokat felkockázzuk és kisütjük – olaj nem szükséges hozzá, hiszen pár másodpercen belül a szalonna elegendő zsiradékot enged magából. Szerintem ez a túrós tészta legjobb része!

 A túrót egy pici sóval összetörjük, majd egy hőálló edényt kivajazunk. Szép sorjában egymásra rétegezzük a hozzávalókat a tésztával kezdve és a szalonnával fejezve be, közben tejfölt is téve a rétegek közé. Ha a szalonna zsírját is a tésztára csepegtetjük, úgy még finomabb lesz a végeredmény. 200 fokon 35-40 percig sütjük.

 Ígérem, legközelebb a túrót is én készítem!

Ha a hűtőnkben még mindig egy nagy kupac sárgabarack áll és már nem tudjuk vele felvenni a harcot, mert 1. degeszre ettük belőle magunkat, 2. nem akarunk a lekváros fazék mellett kavargatni, 3. unjuk a sárgabarackos piskótát, akkor ez a gyors recept kiváló ötlet a felénk tornyosuló barackok feldolgozására. És mellesleg pikk-pakk kész.

A krémlevesek a tavasz folyamán levettek a lábamról! Szinte minden harmadik napon újabb zöldséggel kísérleteztem. Nem maradt ki a sárgarépa, a zeller, a fokhagyma és még a sütőtök sem, ám a pálmát magasan a brokkoli krémleves vitte. Ennek tiszteletére álljon most itt ennek az egyszerű levesnek a receptje!

Mielőtt bárki is azt hinné, hogy ez egy sütis blog, el kell, hogy oszlassam ezt a tévedést. A sorban már harmadik édesség azonban mindenképpen megérdemel egy posztot, a minap ugyanis nagy sikert aratott.

Ha nyári torta kerül szóba, akkor egyértelműen a túrós gyümölcstorta a favorit. Amikor beindul az eperszezon, türelmetlenül lesem, hogy mikor lehet már elfogadható áron kicsattanóan piros és édes epret venni. Ezzel el is kezdődik a túrótorta nagyüzemben való gyártása.

Első pillantásra amilyen nehéznek tűnik az elkészítése, annyira egyszerű és szinte elronthatatlan. Szinte, hiszen az utolsó lépés, a torta „megkoronázása” teszi fel az i-re a pontot. De menjünk csak szép sorjában.

 A hozzávalók a következők:

 A krémhez:

 500 g túró

1 doboz mascarpone

250 ml habtejszín

1 csomag vaníliás cukor

1 csomag zselatin fix

ízlés szerint 2-3 evőkanál porcukor

fél citrom leve

Valamint szükséges 1 csomag babapiskóta, 2 csomag tortazselé, és sok-sok színes gyümölcs!

Először is vegyünk egy nagy keverőtálat. A túrót villával összetörjük, majd hozzáadjuk a mascarpone-t, végül a kemény habbá vert tejszínt. Az egészet alaposan összedolgozzuk, majd ízesítjük a porcukorral, a citrom levével (mely szinte elmaradhatatlan társa a túrós sütiknek) és a vaníliás cukorral. A zselatin fixet, mely majd összefogja a krémet, beleszórjuk. Az egész nem igényel több időt, mint 20 perc.

A kapcsos tortaforma (az enyém 25 cm átmérőjű) a világ egyik legjobb találmánya, ami a konyhaművészetet illeti. Ma már nagyon sok helyen kapható több méretben  így  van lehetőségünk választani a vendégeink száma, étvágya és a szerint, hogy meddig szeretnénk hallani a dicsérő szavakat - ugyanis minél nagyobb a forma, annál tovább tart a belőle elővarázsolt torta.

A tortaforma alját kettétört babapiskótákkal rakjuk ki, majd kanalazhatjuk is rá a túrós krémet. Ha nem szeretnénk a krém közé gyümölcsöt tenni, akkor simíthatjuk is a piskótákra mindet. Azonban ha rétegezve jobban tetszik, akkor annyi felé osztjuk a krémet, ahány „emeletet” akarunk. A rétegek közé a megmosott és lecsöpögtetett gyümölcs egyik részét tesszük, arányban azokkal. Jelen esetben az áfonya került a túró ölelésébe, ami mennyei párosítás.

A krém elsimítása után kreativitásunkat elővéve rendezzük el a maradék gyümölcsöket: én a szedret és a ribizlit hagytam a tetejére.

 A bejegyzés elején, még véletlenül sem azzal a céllal, hogy bárkit elriasszak, szó volt arról a bizonyos utolsó lépésről. Ez nem más, mit a tortazselé felapplikálása remekművűnkre.

Emlékszem, hányszor esett meg a ’90-es évek nagy slágerének, a piskótás-pudingos gyümölcstortának a készítésekor az, hogy a türelmetlenségből nem megfelelően megdermedt, és így lecsorgó zselé gyönyörűen eláztatta a piskótát, eredményezve ezzel azt, hogy láthattunk hozzá az újabb lap kisütésének.

Én 2 csomagot kavartam el vízzel és cukorral, hogy a zselé mindenhol befedje majd a tortát és szép magas legyen. Az utasításokat követve tűkön ülve várjuk meg, míg a zselé már nem folyik le a kanálról, hanem kezd darabossá válni. Ekkor a torta közepétől kiindulva egyenletesen oszlassuk el a tetején. A művelet azonban gyors kezeket igényel, ugyanis ha túlzottan megdermed a zselé, kezdhetjük újra melegíteni és várni, várni.

Ha készen vagyunk, a tortát mindenképp pihentessük a hűtőben 10-12 óráig, így ezt mindenképpen vegyük figyelembe, ha vendégeket várunk.

 A pihentetési idő elteltével a tortaformát szétkapcsoljuk és már szeletelhető is ez az isteni finomság! Már alig várom a következőt!

Ha már mindenképp édességre vágyunk és azt rövid idő alatt szeretnénk is magunkévá tenni – na és persze ha nem csábulunk el a két sarokra lévő cukrászdába, akkor a következő recept mindenképp főnyeremény. Nem más ez, mint gyerekkorom kedvence, a házi meggyes piskóta. A siker garantált, főleg ha vagyunk olyan szerencsések, hogy a meggyszezont, bár már vége, a saját kiskertünkben élvezhetjük, vagy ha vannak olyan drága szüleink, akik távolba szakadt gyermeküknek pakkot küldenek az idei szüretből.

A recept rendkívül egyszerű, csupán az első és legfontosabb lépést kell tökéletesen teljesítenünk – de erről a hozzávalók listája után.

6 tojás

24 dkg cukor

24 dkg liszt

1 dl olaj

1 dl víz vagy tej

fél csomag sütőpor

1 csomag vaníliás cukor

meggy ízlés szerint – minél több, annál jobb

pici só

Szóval az első lépés mindjárt két edényt tesz szükségessé, a tojások sárgáját ugyanis szét kell választani a fehérjétől. Megfelelő koncentrálással azonban nem kell feltörnünk egy hetedik vagy nyolcadik tojást. Azért kell óvatosan külön venni a részeket, mert ha a fehérjébe véletlenül sárgája kerül, akkor nem tudjuk majd kemény habbá verni azt.

Ha túl vagyunk a tojások kettéválasztásán, a sárgákhoz tesszük a cukrot, és addig keverjük, míg az el nem olvad. A másik edényben a fehérjéket pici sóval kemény habbá verjük. Érdemes robotgéppel dolgozni, mert puszta kézzel nagyon fárasztó és hosszú procedúra ez. Emlékszem, gyerekkoromban sokszor kaptam meg ezt a hálás feladatot, persze robotgép nélkül. A fehérje akkor igazán jó, ha nem csöpög le a keverőeszközről, illetve ha, bár ezt soha nem mertem kipróbálni, az edényt megfordítjuk és a hab nem esik ki.

A lisztet, a sütőport, az olajat és a vizet vagy tejet a sárgákhoz tesszük, majd ha szép simára kevertük, jöhet a kemény tojáshab. Óvatosan egy fakanállal hozzáadagoljuk, majd körkörös mozdulatokkal, hogy ne törjön a hab, a tésztához forgatjuk.

Most a meggyeken a sor. Miután kimagoztuk azokat, vagy szerencsés kézzel a magozott befőtt után nyúltunk a boltban, meghintjük a vaníliás cukorral és ízlés szerint még cukorral, fahéjjal. A tésztát a tepsibe öntjük, majd a meggyet (esetleg cseresznyét, szilvát), alapos lecsöpögtetés után arra potyogtatjuk. Szerintem ez a dolog legjobb része.

 A sütőt időközben kb. 200 fokra melegítjük, és ha elég melegnek tűnik, mehet be a tepsi.

Kb. 30-35 percig sütjük, közben fordíthatunk is a tepsin, hogy mind a négy oldala egyformán süljön. A tészta akkor jó, ha egy fogvájóval megszurkálva arra nem ragad a tészta – ha igen, akkor tovább sütjük még.

Azt hiszem, mindenki úgy van vele, hogy ha kikerül a tepsi, azonnal enni akarunk a piskótából, amelyben még rotyognak a meggyszemek. Ám felnőttek módjára várunk vele. Na jó, ne sokat, mert ez frissen a legjobb!

Hogy miért a muffin az első? Az egész vele kezdődött, de a pontos idejét nem tudom. Talán egy éve. Amikor az ember lánya már félig-meddig birtokolja első konyháját, és úgy érzi, hogy ott el is boldogul, reménytelenül is elveszlik a sütés-főzésben. Legalábbis velem ez történt.

Tavaly nyáron megkaptam életem első muffin formáját. Semmi különleges nem volt benne, nekem mégis az volt. Elérkezett a kísérletezés ideje! A muffinok, amiket addig csak a cukrászdák polcain és a kis pékségekben láttam, most életre keltek a saját ízlésem szerint.

Természetesen, ami a legnagyobb gondot okozta, az a megfelelő alaprecept megtalálása volt. Aki azt hiszi, hogy a muffinsütés a világ legegyszerűbb dolga, szerintem téved. Mert bizony odaragad, vizes marad, nem sül meg teljesen. Ezért érdemes kutakodni, hogy végül ráleljünk arra a receptre, ami minden tekintetben passzol. Hogy a végén olyan szemet gyönyörködtető muffinokat vehessünk ki a sütőből, mint amilyeneket annak idején Hami Aprajafalván!

A számomra tökéletes alaprecept a következő:

2 bögre finomliszt

1 bögre tej

50 g margarin

2 tojás

2 tk. sütőpor

3-4 ek. cukor

1 csomag vaníliás cukor

1 ek. étolaj

pici só

Ezeket összedolgozva meg is van a neheze. A recept természetesen sós muffinokhoz is használható a cukor és a vaníliás cukor elhagyásával, kicsit több só hozzáadásával.

És ha már nyár és málnaszezon, feltétlenül próbáljuk ki a muffin eme változatát is. Azzal viszont vigyázzunk, hogy hamar fogyasszuk el, mert a málna gyorsan romlik. Bár ez a finomság úgysem tart tovább 1-2 napnál.

A megtisztított és megszárított, picit megcukrozott gyümölcsöket óvatosan a masszába forgatjuk, vigyázva arra, hogy ne törjenek össze nagyon. Ha ezzel is megvagyunk, jöhet az adagolás. A papírkákat a formákba helyezem, majd 2 kanál segítségével a tésztát beleegyensúlyozom ezekbe. A sütőt célszerű már az összeállítás előtt bekapcsolni, és kb. 200 fokra melegíteni (villanytűzhely). Nem maradt más hátra, mint a formát betenni a jó melegbe, hogy néhány perc múlva a csodás illatoktól ájuldozzunk, amint azok belengik az egész lakást. Sütés közben fontos, hogy néha alacsonyabb hőfokra vegyük a sütőt, hogy a muffinok ne csak kívülről, hirtelen, hanem belülről is kellően megsüljenek. A sütési idő kb. 40-45 perc.

Ha kivettük a sütiket, érdemes 5-10 percig állni hagyni őket, ugyanis a papír nehezen jön le, ha túl forró a tészta.

Mindezek után jöhet a nagy pillanat, a kóstolás! Garantált, hogy a málnás-ribizlis változat jó barátunk lesz!